Kiprich József Környén edzősködik

– Hogyan került Környére? – kérdeztük az egykori, tősgyökeres tatabányai klasszist.

– Egy barátommal, akinek a lánya ifjúsági korú labdarúgó, Környén horgászgattunk. A lányka is velünk volt, és el kezdett fűzni, hogy segítsek a női együttesüknek. Aztán, amikorra a pályához értünk, már a férfi felnőttcsapat vezetőedzőjének akartak...

– Erre mit szólt?

– Végülis kötélnek álltam, hiszen amióta eljöttem Kazincbarcikáról, nem dolgoztam a szakmában, és az nem jó, ha kiesik az ember az edzősködésből. Megállapodtunk, addig igyekszem segíteni a környeieket, amíg nem kapok NB-s ajánlatot.

– Miként sikerült a bemutatkozása?

– Hagyjuk is. Kikaptunk Banán. Igaz, meglehetősen foghíjas volt a csapat. Két eltiltottunk és három sérültünk is van.

– Mennyire tekinti kihívásnak a sereghajtó környeieknél ezt az edzősködést?

– Megkértek. Elvállaltam. Úgy gondolom, nincs kis és nagy feladat. Én, amit teszek, az teljes odaadással teszem. Különben el sem vállaltam volna ezt a megbizatást.

– Tavaly nyár óta tétlenkedik. Milyen újra a kispadon?

– Számomra mindent a futball jelent. Ebben nőttem fel. Ez az életem, ez az, amihez igazán értek. Ebben a közegben érzem magam igazán otthon. Azt hiszem, ezzel mindent elmondtam. Persze, hogy mindenki magasabb osztályban szeretne, akarna dolgozni, ám csak ismételhetem magam. Most ezt a feladatot kell megoldani.

– Mi is pontosan ez a feladat?

– Eredményesebbé kell tenni a környei csapatot. Úgy gondolom, annak, hogy segítek, néhány héten belül látszatának kell lennie. Egyelőre – játékos és edző – ismerkedünk még egymással. Meg kell tapasztalnom, hogy ki mire képes és aztán vághatunk csak igazán bele...

(forrás: 24 Óra Komárom-Esztergom megyei napilap)