2014-07-17 22:42:42
Ivanics Tibor játékosként eljutott a Ferencváros labdarúgó csapatának első tizenegyébe is. Edzőként legnagyobb sikerét 1980-ban érte el, amikor Kuba válogatottjának kapitányaként ötödik helyen végzett a rábízottakkal a moszkvai olimpián.
1975-től 78-ig a Dorogi Bányász vezetőedzőjeként tevékenykedett, csapatával abban az időszakban az élvonalban és az NB II-ben szerepelt. Kubai munkája után visszatért a bányászvárosban, 1982-től 83-ig újra a Dorogi AC vezetőedzője volt az NB II-ben.
1983-84-ben Baján folytatta edzősködését, az ottani NB II-es csapatnál, végül a MALÉV SC-ben fejezte be az 1980-as évek végén.
Később az edzői munkát feladva, testnevelő tanárként is maradandót alkotott a zuglói Mező Ferenc Általános Iskola pedagógusaként. Érdeklődése mindinkább az olimpiai mozgalom kutatása felé fordult.
Több szakmai társaságnak is tagja volt: 1967 és 1968 között az MLSZ Edzőbizottságának titkára, 1995 és 1999 között a Magyar Testnevelő Tanárok Országos Egyesület Elnökségének, 1996 és 2009 között a Magyar Olimpiai Akadémia Tanácsának, 1997 és 2001 között a MOB Emlék- és Hagyományőrző Bizottságának, 2003-tól haláláig az Olimpiatörténészek Nemzetközi Társasága (ISOH) tagja volt.